ily A: 1372 u./ ÿl, yly (JókK. 57, 21); 1527 Ylly (Heyden: Puerilium 35); 1527 eel (ÉrdyK. 591); 1800 ijj (NytudÉrt. 1: 69) J: ‹hsz› 1372 u./ ’ennyire | so sehr’ (JókK. 21) | ‹mut névm› 1372 u./ ’ehhez az ismerthez hasonló, efféle | solcher’ (JókK. 4) Sz: ilyes 1527 ylless ’ehhez az ismerthez hasonló, efféle | solcher’ (OklSz.)

ilyen A: 1372 u./ ÿlyen (JókK. 90); 1416 u./² iľľèn (MünchK. 15ra); 1495 e. el'en (GuaryK. 1); 1524 Ilen (MNy. 25: 70); 1770 illen (Kalmár: Prodr. 30); 1800 ijjen (NytudÉrt. 1: 69); 1863 innyen (Kriza [szerk.] Vadr. Unnyan a.); nyj. ejen, ëllen, inyen (MTsz.) J: ’ehhez az ismerthez hasonló, efféle | solcher’ #

ilyetén ∆ A: 1372 u./ ylyeteneket (JókK. 102); 1416 u./¹ illètènec (BécsiK. 111); 1495 e. el'eten (GuaryK. 1) J: ’ehhez az ismerthez hasonló, efféle | solcher’

A szócsalád alapja, az ily megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  Az i mutató névmásból, amely az →e¹ (→ez¹) eredeti változata, -l ablatívuszraggal, amely itt határozórag funkciójában áll; vö. →mely, →oly. A rag palatalizációjához vö. →mely, →tavaly stb. Eredetileg melléknévi jelző mellett álló fok-mértékhatározó lehetett; jelzős szószerkezetben vált melléknévi névmássá.

Az ilyen származékszó. |  ⌂  Az ily-ből keletkezett névmásképzővel; vö. azon (→az¹), ezen (→ez¹) stb.

Az ilyetén származékszó. |  ⌂  Az ilyetén szóvége elhomályosult -t lokatívuszrag és névmásképző; vö. olyatén (→oly).

☞ MNy. 35: 159; NytudÉrt. 1: 20, 78; TESz.; EWUng.→ ez¹, -fajta, -féle, -szerűUN UEW. № 125