illuminál ∆ A: 1788 illuminál (NSz.) J: 1 1788 ’megvilágít, kivilágít | er-, beleuchten’ (↑); 2 1789/ ’fénylik, ragyog, kiviláglik | glänzen, eine Leuchte sein’ (NSz.); 3 1795 ’kézzel fest, kiszínez | illuminieren 〈mit Hand malerei〉’ (NSz.)

illuminált A: 1792 illuminált (MKurir 1792. jan. 31.: 146); 1807/ illuminált (NSz.) J: 1 1807/ ’kézi festéssel készített 〈kép, kézirat〉 | mit Handmalerei verziert 〈Bild, Handschrift〉’ (↑); 2 1818 ’felvilágosult | aufgeklärt’ (NSz.); 3 1833 ’(ünnepélyesen) kivilágított | (festlich) erleuchtet’ (NSz.); 4 1846 ’részeg | betrunken’ (NSz.)

A szócsalád alapja, az illuminál latin jövevényszó. |  ≡  Lat. illuminare ’ki-/megvilágít, tisztáz, kiderít’, (k.) ’kifest, magyaráz, szemléltet’ [vö. lat. lumen ’fény, világosság’].

Az illuminált származékszó. |  ⌂  Az illuminál-ból keletkezett -t befejezett melléknévi igenévképzővel, a keletkezéséhez a ném. illuminiert ’ünnepiesen kivilágít, tarkára, színesre kifest’, (au.) ’becsípett, pityókás, spicces’ is közrejátszhatott.  ≋  Megfelelői: ang. illuminated ’kézzel (ki)festett, (ki)díszített’; fr. illuminé ’kivilágított, felvilágosult ‹átvitt értelemben is›’; ol. illuminato ’megvilágított, kivilágított, felvilágosult’; stb.

☞ TESz. illuminált a.; EWUng.→ lunátikus