iksz A: 1610 ix (Mollay: NMÉr. 323); 1858 iksz-szarufa (NMTudMűsz.); 1884 iks-lábu (NSz.) J: ‹fn› 1 1610 ’az ábécé x betűje | Buchstabe x’ # (↑); 2 1845 ’évtized 〈az életkorral való összefüggésben〉 | Jahrzehnt 〈im Zusammenhang mit dem Lebensalter〉’ (NSz.); 3 1847 ’〈egy személy, hely(ség) stb. nevének helyettesítésére〉 | 〈als Ersatz für den Namen einer Person, Ortschaft usw.〉’ (PetSz.) | ‹mn› 1 1858 ’x-alakú | x-förmig’ (↑); 2 1932 ’ismeretlen v. meghatározatlan mennyiség; számtalan | unbekannter Größe; zahllos’ (PHNyr. 140) Sz: ikszedik 1895 ikszedik ’(nagyon) sokadik | x-t, tausendst’ (PNapló 1895. dec. 29.: 18)

Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. |  ≡  Lat. Ix ’a latin ábécé 21. betűje, amely a [k + sz] és a [g + z] hangkapcsolatot jelöli’; – vö. még ném. x  [ejtsd: iksz] ’x betű; ismeretlen v. meghatározatlan mennyiség’, X ’ismeretlen személy’, (kor. úfn.) ix ’x betű’.  ≋  Megfelelői: ang. eks; fr. iks; stb.: ’ua.; ismeretlen v. meghatározatlan mennyiség’.  ⌂  A ks, ill. ksz ejtésmódhoz vö. →bukszus, →voks stb. Az x betű a magyar írásbeliségben 1208 óta adatolható. A főnévi 2. jelentés azáltal keletkezett, hogy az x római számként a tízet jelöli. A melléknévi 2. jelentés azzal magyarázható, hogy R. Descartes (1596–1650) az 1637-ben megjelent Discours de la méthode (Értekezés a módszerről) c. művéhez csatolt, a La Géométrie címet viselő függelékben az ismeretlen vagy meghatározatlan mennyiség megjelölésére az x, y és z betűket alkalmazta.

☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.