igaz A: 13. sz. közepe/ ygoʒ (ÓMS.); 1348 Igazmundo [szn.] (OklSz.) J: ‹mn› 1 13. sz. közepe/ ’becsületes 〈ember〉 | rechtschaffen 〈Mensch〉’ # (↑); 2 [határozószóként is] 1416 u./¹ ’a valóságnak megfelelő | wahr; wahrlich’ # (BécsiK. 124); 3 1416 u./¹ ’igazságos; jogos | gerecht; rechtlich, berechtigt’ (BécsiK. 90); 4 1450 k. ’igazi; valódi | wahrhaftig; echt’ # (MNy. 9: 85) | ‹fn› 1 1348 ? ’igazság; valóság | Wahrheit; Wirklichkeit’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 15); 2 [ma rendszerint csak többes számban] 1416 u./¹ ’becsületes, jóravaló ember | Gerechte(r), Rechtschaffene(r)’ # (BécsiK. 133); 3 1416 u./¹ ’jó, igazságos tett | richtige, gerechte Tat’ (BécsiK. 163); 4 1474 ’jogosság, igazságosság; méltányosság, illendőség | Gerechtigkeit; Billigkeit’ (BirkK. 4); 5 1524 ’jogos igény; jog | gerechter Anspruch; Recht’ # (MNy. 13: 122); 6 [ ~at tesz] 1551 ’ítélkezik | ein Urteil fällen’ (RMNy. 2/2: 83) Sz: igazság 1372 u./ ygaʒſag (JókK. 16) | igazít 1372 u./ ygaʒeÿta ’emel | heben’ (JókK. 160); 1416 u./¹ ’rendbehoz, megjavít | verbessern’ (BécsiK. 159); 1535 k. ’(el)küld, (el)intéz, (el)rendez | schicken’ (Zay: Lánd. 37) | igazul 1416 u./¹ igazoluā [sz.] (BécsiK. 159) | igazulat 1416 u./¹ igazolatinac ’igazság | Wahrheit’ (BécsiK. 106) | igazgat 1456 k. Igazgassad (SermDom. 1: 13) | igazgató 1456 k. Igaʒgatoya ’vezető(je vminek) | Lenker’ (SermDom. 1: 328); 1787 [sz.] ’〈intézmény, vállalat stb.〉 felelős vezetője | Direktor’ (NSz.) | igazgatás 1493 k. ýgazgattassanak (FestK. 162) | igazságos 1495 e. igaſſagos (GuaryK. 4) | igazodik 1506 feel ygazodeek (WinklK. 313) | igaztalan 1522 ÿgaztalan (KeszthK. 264) | igazol 1560 Igazlottak ’helyesnek tart | für richtig halten’ (RMNy. 2/2: 162); 1639 ’(be)bizonyít, tanúsít | beweisen’ (NySz.) | igazságtalan 1750 igaſſágtalan (Wagner: Phras. Injuſtus a.) | igazi 1763 igazi (Szily: NyÚSz.) | igazándi 1791 igazándi ’valódi, eredeti | echt’ (Pais-Eml. 590) | igazolvány 1843 igazolványt (Társalkodó 1843. dec. 31.: 410); 1845 Igazolvány (Szily: NyÚSz.) R: igazán 1372 u./ ÿgaʒan (JókK. 19) | igazában 1788 igazában ’tulajdonképpen, valójában | eigentlich’ (NSz.)
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. | ⌂ Az alapszó feltehetőleg a →jog egy régi változata lehet. A végződése -z névszóképző; vö. →ravasz, →száraz stb. A szó eleji jo > i hangváltozáshoz vö. →inkább, irgalom (→jorgat) stb. Hasonló szemlélethez vö. ném. rechter ’a ballal ellentétes oldalon található’ : recht ’helyes, megfelelő, alkalmas, kielégítő’; ang. right ’alkalmas, megfelelő; helyes, jó’; fr. droit ’ua.’; stb.
☞ UngJb. 15: 458; D. Bartha: Szóképz. 109; TESz.; EWUng.→ al-², isten-, jog, szent-, szín-¹