idei A: 1474 idei (BirkK. 7); 1768 uͤdeiekroͤl (NSz.); 1777 ideji (NSz.); 1858 idéi (NSz.) J: 1 1474 ’idő szerinti | jetzig’ (↑); 2 1549 ’folyó évből való | diesjährig’ # (OklSz.)

Származékszó. |  ⌂  Az ide- ’időpont; idő’ (az →idő tőváltozata) szóból keletkezett -i melléknévképzővel; vö. holnapi (→holnap), mai (→ma) stb. A 2. jelentés az ez idei ’ez évi’  (1585: Cal. 488) szószerkezet hatására alakulhatott ki.

☞ TESz.; EWUng.→ idő

idő [6] A: 1372 u./ ewdewt, ÿdew (JókK. 32, 28); 1416 u./¹ idèiglèn [r.] (BécsiK. 149); 1416 u./² v̇do̗bèn (MünchK. 15va); 1433–1435 ÿdeÿn (LaskS. fol. 92); 1456 k. ÿde (SermDom. 2: 293); 1525 edeÿeben (NyK. 28: 77); 1649 ydüben (MNy. 44: 98); 1794/ Üldö́ (NSz.); nyj. idé (Nyatl.) J: 1 1372 u./ ’a térrel együtt az anyag létezésének alapformája; időtartam | Zeit; Zeitdauer’ # (↑); 2 1372 u./ ’időpont | Zeitpunkt’ (JókK. 84); 3 1405 k. ? ’időjárás | Wetter’ # (SchlSzj. 111.), 1519 ’ua.’ (JordK. 404); 4 1416 u./² ’óra | Stunde’ (MünchK. 25va); 5 1495 e. ? ’év | Jahr’ (GuaryK. 21), 1576 ’ua.’ (NySz.); 6 1527 ’korszak, kor | Zeitalter’ (ÉrdyK. 628); 7 [többes szám] 1527 ’a körülmények | Umstände’ (ÉrdyK. 535); 8 1935 ’vihar, zivatar, égiháború | Gewitter’ (Csűry: SzamSz.) Sz: idős 1416 u./² idèſb ’öreg; koros, éltes | älter; bejahrt’ (MünchK. 74va) | idei 1474 idei ’egy bizonyos időből való | aus einer bestimmten Zeit’ (BirkK. 4a) | időtlen 1552 ’korai; nem a megfelelő időben történő | frühzeitig; nicht zur rechten Zeit geschehend’ (Heltai: Dial. D3b); 1827 ’örök, nem múló | zeitlos’ (NSz.) | idősödik 1577 k. megh idösödeoth [sz.] (NyIrK. 25: 174) | időzik 1683 üdőzz (Szily: NyÚSz.) | idült 1806 üdűltt (NSz.) | időzít 1892 időzíteni [sz.] (NMKatSz. Tempiren a.) R: ideiglen 1416 u./¹ idèiglèn ’rövid ideig tartó | eine Weile’ (BécsiK. 149) | idést 1416 k./² idèſt ’ua.’ (MünchK. 19va)

Valószínűleg jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  Vö. kök-török öd; Kāšγ. ȫδ; KB. öd: ’idő’; stb. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatóak.  ⌂  A magyarba átkerült alakja az *ödäk > *ideγ lehetett, amelyben a szó belseji d, ill. a szóvégi k, amely tulajdonképpen török kicsinyítő képző, a szó csuvasos mivoltát bizonyítják. A szóvéghez vö. →bölcső, →erő stb. Az ü > i delabializálódás már a magyarban ment végbe. A 3–8. jelentések másodlagosak, bizonyosan a magyarban keletkeztek; egyes jelentések összefüggéseihez vö. lat. tempestas ’idő, időpont, időszak; időjárás; zivatar, vihar’.  ⚠  Az ëd ~ id alakból (vö. →ez¹, →ide) megszilárdult ragos alakulatként való magyarázata kevésbé valószínű.

☞ MNy. 3: 220, 57: 31, 61: 404, 62: 385; TESz.; Ligeti: TörK. 28; Benkő-Eml. 207; EWUng.→ -beli, esztendő, idei, ideiglenes, idén, idétlen, időjárás, korán², midőn, -szerű