iafia × A: 1519 ýýatok ffýatok, ýaýd fýaýd (JordK. 210, 259); 1779 ? ifia (NSz.); 1784 Ijas-fias [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 100) J: 1 1519 ’vkinek a gyermeke(i); vkinek az utóda(i) | Kind(er) jmds; Nachkomme(nschaft) jmds’ (↑); 2 1702 ’nagyobb egésznek csatlakozó kisebb része(i), elágazása(i) | Abzweigung(en)’ (NySz.); 3 1779 ? ’a rokonság, pereputty tagja | eine(r) von der Verwandtschaft, Versippte(r); Sippschaft’ (↑), 1869 ’ua.’ (NSz.)

Ikerszó, keletkezési módja azonban vitatott. | 1 Származékszó. |  ⌂  Játszi szóalkotás a fia ’vkinek a fia’ szóból, amely a fi (→fiú) E/3. személyű -a birtokos személyjeles alakja. A keletkezésmódjához vö. →icipici, →irkál-firkál stb. 2 Összetett szó. |  ⌂  Összetétel az önálló szóként nem adatolt birtokos személyjeles i + birtokos személyjeles fi (→fiú) tagokból keletkezett; mellérendelő összetétellel. Az előtag alapnyelvi örökség az ugor korból; vö. vog.  (T.) ǟw, (Szo.) āγi; osztj.  (V.) öγi, (DN.) ewə: ’leánygyermek, kislány’ [ugor *äkɜ, *äγɜ vagy *äβɜ: ’ua.’]. A kikövetkeztethető, szabálytalan *i alak, ill. a magyar szó veláris hangrendűsége a második tag hatásával magyarázható. A ’leánygyermek, kislány’ + ’vkinek a fia, fiúgyermek’ tagokból alkotott összefoglaló összetétel már az ugor korban létrejöhetett; vö. vog.  (T.) äpwü·w, (Szo.) āγipiγ ’gyerek’; osztj.  (R.) evi-poχ ’utód, gyermek’, (V.) öγilämən păγəlamən ’család’ (a második taghoz vö. →fiú).

A szócsaládhoz még |  ⌂  Mindkét tag tartalmazza az E/3. személyű -a birtokos személyjelet. A 2. jelentés metaforikusan keletkezett, a 3. jelentés az 1. jelentés bővülésével jött létre.

☞ NyK. 35: 442; MNy. 57: 77; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ fiúUN UEW. № 1728