huta ∆ A: [1296–1313] huthen [es. nem m.] (Györffy: ÁMTF. 1: 563); 1520 huthe [lat. -e végződéssel] (SzapolyaiOkl. 512.); 1526 hwttas [lat. -s végződéssel]; hwttis [lat. -is végződéssel] (OklSz.); 1558 hwtakbolÿs (RMNy. 2/2: 146); 1558 hwtta (OklSz.) J: 1 [1296–1313] ’a fémet érceiből kiolvasztó üzem | Hüttenwerk’ (↑), 1526 ’ua.’ (↑); 2 [főző ~, sófőző ~] 1643 ’sófőző üzem | Salzsiederei’ (OklSz. főző a.); 3 1698 ’üvegolvasztó kemence, üveggyártó üzem | Glashütte’ (OklSz.)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.) hutte, hütte ’kunyhó; a fémet érceiből kiolvasztó üzem’, (kor. úfn.) hütte ’ua.’, (R.) hutte ’ua.’, (h. baj.-osztr.) hutten [többes szám] ’kohó’, – ném. Hütte ’ua.; kunyhó’ [indoeurópai eredetű; a jelentésekhez vö. gör. κυτίς ’kis szekrény; doboz(ka)’; izl.  (óizl.) hūđ ’bőr’; stb.].  ≋  Megfelelői: fr. hutte ’kunyhó’; cseh hut' ’kohó, üveghuta’ stb.  ⌂  A szóvéghez vö. →cérna, →ciha stb. A szó ma csak 3. jelentésében használatos.

☞ TESz.; EWUng.→ ház, kajüt, kazula, kóter, kútya, pernahajder, sukk