huszár A: 1432 huzorones [lat. -ones végződéssel] (OklSz.); 1449 Hwzar [szn.] (OklSz.); 1530 hwssar (KL. 88.); 1552 hozar [? ɔ:  hvzar] (RMNy. 2/2: 98); 1575 Huʃʒárokat (Heltai: Krón. 87b); 1708 Húſzár (Pápai Páriz: Dict.) J: 1 1432 ’(lovas) rabló | (berittener) Räuber’ (↑); 2 1481 ’könnyű fegyverzetű lovas katona | Art leicht bewaffneter Reiter, Husar’ # (MNy. 66: 82); 3 1782 ? ’magyaros öltözetű szolga, altiszt | Diener, Trabant in ungarischer Tracht’ (MHírm. 571), 1791 ’ua.’ (NSz.); 4 1802 k./ ’ló mint sakkfigura | Springer 〈Schachfigur〉’ (I.OK. 30: 252) Sz: huszárság 1789 Huszárság (NSz.) | huszáros 1791/ huszárosan (NSz.)

Szerbhorvát jövevényszó. |  ≡  Szbhv.  (R.) husarь ’rabló’ [< szbhv.  (R.) husa ’rablás’]. Vö. még or.  (R.) хусарь ’kalóz’. A végső forrás egy szláv *chǫsa  alakon keresztül a gót hansa ’sereg, csapat’ lehet.  ⌂  Az 1. és a 2. jelentés összefüggéséhez vö. →hajdú, →martalóc stb. A 3. és 4. jelentés metafora a 2. jelentés alapján.  ∼  Idetartozik: (R.) huszár (1378 Hunzar ’egy fajta szolgáló nép tagja’  (MNy. 66: 82)), ez korábbi külön átvétel lehet egy bolgáros szláv *chǫsarь ’betyár, rabló’ alakból.  ≋  A 2. jelentésében használt huszár nagy elterjedtségű vádorszó lett; vö. ném. Husar; fr. hussard; ol. ussaro; or. гусар; stb.: ’huszár’; ebben a jelentésben a szbhv. husar ’ua.’ visszakölcsönzés a magyarból.

☞ LingSlov. 1–2: 53; Kniezsa: SzlJsz. 219; TESz.; EWUng.; MNy. 114: 74