husáng A: 1769 husángot (MNy. 60: 231); 1791 husangot (NSz.); 1800 húsángollya [sz.] (NSz.); 1838 Suháng (Tsz.); 1874 uzsánggal (NSz.) J: 1 1769 ’megmunkálatlan ág, dorong | Prügel, Knüttel’ (↑); 2 1894 ’sziklás lejtőkön tenyésző, sárga virágú magas kóró, botfű | Rutenkraut’ (PallasLex. Ferula a.)
Származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ Az eredeti suháng változat töve azonos a →suhog szócsaládjának tövével. A husáng alak hangátvetéssel keletkezett. A végződése névszóképző. A 2. jelentés tudatos szakszóalkotás a lat. ferula ’pásztorbot’ mintájára: lat. (tud.) ’botfű, pálcakóró’. – Az erdészeti szakszóként használatos suháng ’nagyméretű facsemete’ (1897: PallasLex.) a suháng változatból keletkezett jelentéselkülönüléssel.
☞ MNy. 10: 161; TESz.; EWUng.→ suhog