hurrog A: 1584 hürogatta [sz.] (SzT.); 1659 hurrogatják [sz.] (SzT.) J: 1 1584 ’elriaszt, elijeszt, elűz, elhesseget | verscheuchen’ (SzT.) (↑); 2 [főleg le~] 1659 ’(indulatos kiáltozással) elhallgattat | niederdonnern, abtrumpfen’ # (SzT.) (↑); 3 1847 ’kiált; kurjant | schreien; aufschreien, aufjauchzen’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A tő megegyezik a →hurít szócsaládjának tövével, amelytől a hurrog egy fajta szóhasadással különült el. A végződése gyakorító képző.
☞ TESz.; EWUng.→ hurít