huppan A: 1566 hoppana (NySz.); 1784 huppantom [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 102); 1863 Hobban (Kriza [szerk.] Vadr. 502) J: 1 1566 ’puffan, pottyan | plumpsen’ (↑); 2 1637 ’pufog | knallen’ (Melich-Eml. 50); 3 1833 ’toppan, betoppan | unerwartet herein-, hineintreten’ (Kassai: Gyökerésző 2: 453)

hupog × A: 1612 hupogast [sz.] (MNy. 80: 246); 1881 huppogása [sz.] (NSz.) J: 1 1612 ’megver, ütlegel | prügeln’ (↑); 2 1624 ? ’potyog | (nieder)plumpsen’ (NySz.), 1831 ’ua.’ (Kreszn.); 3 1637 ’pufog | knallern’ (Melich-Eml. 50)

Onomatopoetikus eredetű szavak. |  ⌂  A tő összefügg a →hopp indulatszóval. A végződése mozzanatos, ill. gyakorító képző. A hupog 1. jelentéséhez vö. →páhog.  ∼  Ugyanebből a tőből különféle igeképzővel keletkezett nyelvjárási szavak: (N.) hupál ’püföl’  (1813: NSz.); (N.) huppol ’vereget, ütöget’  (1838: Tsz.); (N.) huppad ’dagad, puffad’  (1861: MNyszet. 6: 326).  ⌂  A ? (N.) hupolyag ’daganat, duzzanat; hólyag; stb.’  (1820: Kreszn.), ’ua.’  (1837: NSz.) valószínűleg ugyanabból a tőből keletkezett névszóképzővel, feltehetőleg a →hólyag analógiás hatására.  ∼  Palatális párhuzamos alakokként idetartoznak még: heppen ’leesik’  (1833: Kassai: Gyökerésző 2: 404), [meg~] ’megijed, megretten’  (1880: Nyr. 9: 183); heppeg ’lassan megy’  (1863: Kriza [szerk.] Vadr. 502).

☞ Melich-Eml. 50; TESz. heppen a. is, hupolyag a. is; EWUng.→ hepehupás, homp, hoporcs, hopp, hupikék, hüppögUN UEW. № 414