hunyászkodik A: 1634 Huniaskodgial le (NySz.); 1644 hunyászkodunk [?✐] (MHH. 24: 200); 1648 meghunnyaszkodik [▽] (NySz.); 1741 Meg honnyászkodás [sz.] (NSz.); 1815 húnyászkodik (NSz.) J: 1 [ma főleg meg~ik] 1634 ’megalázza magát; alázatossá, csendessé válik | sich demütigen; unterwürfig werden’ # (↑); 2 1804 ? ’alattomosan meglapul | sich hinterlistig ducken’ (NSz.), 1849/ ’ua.’ (NSz.)
Származékszó. | ⌂ A →huny igéből keletkezett -ász gyakorító + -kodik gyakorító-visszaható képzővel. Eredetileg konkrét jelentésű lehetett, és bizonyos testi jelenségekre (pl. szem lesütésére, fej lehajtására, összekuporodásra stb.) utalhatott.
☞ TESz.; Benkő: FiktI. 136; EWUng.→ huny