hullám A: 1764 hullám (MNy. 11: 303) J: 1 1764 ? ’víz fodrozódó, ill. emelkedő, süllyedő felülete | Welle, Woge’ # (↑), 1776 ’ua.’ (MNy. 46: 314); 2 1786 ’vminek a víz hullámára emlékeztető alakja v. mozgása | Wellenform od. wellenartige Bewegung von etw’ # (NSz.); 3 1847 ’〈fizikai szakszóként〉 vmely közeg részecskéinek egy fajta mozgása, erőtér periodikus változásai stb. | Welle’ (Bloch Schallwelle a., Schallwelle a.) Sz: hullámzik 1792 Hullámzik (Baróti Szabó: KisdedSz. Hullám a.)

Talán tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. |  ⌂  A →hull ’sűrű cseppekben aláesik, folyik’ igéből keletkezett -m névszóképzővel; vö. →álom, →öröm stb. A szó belseji á vagy a csillám (→csillámlik), →villám, vagy a hullámodik ’hull, süllyed; csügged’  (1660: NySz.) hasonlóképpen a →hull származéka, amely analógiás hatásra keletkezhetett. A megnevezés szemléleti alapja a hullámzó víz mozgásának bizonyos, a lefelé esésre emlékeztető mozzanata, esetleg a hullámzást okozó vihar idején lehulló eső képzete lehetett. A 3. jelentés mintája valószínűleg a ném. Welle ’‹fizikai szakszóként›’.  ⊚  Eredetileg Balaton-melléki tájszó volt, a nyelvújítás korában került be a köz- és irodalmi nyelvbe.

☞ Bárczi: SzófSz.; MNy. 47: 234; Ruzsiczky: KazTájsz. 259; TESz.; NytudÉrt. 82: 162; EWUng.→ hull