horpasz A: 1408 Horpaz [szn.] (OklSz.); 1666 horpaszat (NySz.); 1784 Horpatz (Baróti Szabó: KisdedSz. 35); 1787 horpotzához (Mátyus I.: Diaet. 2: 120); 1792 horpéſz (Baróti Szabó: KisdedSz.); nyj. horpic (MTsz.) J: ‹fn› 1408 ? ’ágyék; has | Lende; Bauch’ (↑), 1666 ’ua.’ (↑) | ‹mn› 1408 ? ’(az éhségtől) beesett | (vor Hunger) eingefallen’ (↑), 1668 ’ua.’ (NySz.)
horpaszt A: 1566 be horposztya [t-j] (Heltai: Fab. 114); 1660 k. holypaszt (NySz.); 1864 horpaszt (CzF.) J: [főleg be~] ’benyom, betör vmit | eindrücken’ #
horpad A: 1575 ki horpadot vala (Heltai: Krón. 45); 1811 hojpadnak (NSz.); 1838 horvadni [sz.] (Tsz.) J: [ma főleg be~] ’meggörbül, begörbül, besüpped, besüllyed | sich krümmen, einsinken’ #
Származékszók egy relatív fiktív tőből. | ⌂ A relatív tő -p mozzanatos képzővel keletkezett. Az abszolút tő a →horog tövével azonos. Ennek eredetéhez vö. →horol, továbbá →hornyol, amelyhez jelentéstani szempontból is kapcsolódnak a szócsalád tagjai. A végződése -sz névszóképző, vö. →szakasz, támasz (→támad), ill. műveltető-, valamint kezdő-visszaható igeképző.