horol × [1] A: 1395 k. horlow [sz.] (BesztSzj. 757.); 1833 Húrol (Kassai: Gyökerésző 2: 471); 1864 hurul (CzF.) J: ’kapar; kapál | kratzen; hacken’ Sz: horlás 1395 k. horlaz (BesztSzj. 321.)

horzsol A: 1792 Horzsolni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1810 Horsolom (Simai: VSzót. 2: 111); 1860 hurzsolt [sz.] (NSz.) J: ’dörzsöl, súrol | reiben, streifen’ #

horhol × A: 1838 Horhol (Tzs.) J: ’horzsol, dörzsöl, súrol | reiben, streifen’

Örökség, finnugor kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (KK.) karśəl- ’‹horoggal kaparva› tapogat, ‹merítőhálót a tóban› húz’; zürj.  (Sz.) kural- ’összegereblyéz, kikapar’, (Sz.), (P.) kuran ’gereblye’; votj.  (Sz.) kurjal- ’lekapar, levakar’ [fgr. *korɜ- ’vakar, kapar, dörzsöl’; onomatopoetikus eredetű].  ⌂  Ez a tő azonos lehet a →hornyol tövével. A végződés -l, -zsol, -hol gyakorító képző; az alaktanhoz vö. hatol (→hat¹), morzsol (→morzsa) ill. →korhol² (→korhad). A horzsol a 19. sz. elején a népnyelvből került a köznyelvbe.

☞ MNy. 5: 125, 39: 354; FUF. 29: 169; TESz. horzsol a.; MSzFE.; Vir. 1973: 165; EWUng.→ harcol, harizsál, harkály, harzsol, horgad, horh, hornyol, horó, horog, horpaszUN UEW. № 367