horog [4] A: *1075 1217 horgas [sz.] [hn.] (MonStrig. 1: 57); 1361 Hurgteto [hn.]; Hurugteto [hn.] (OklSz.); 1395 k. horog (BesztSzj. 139.); 1533 Harog (Murm. 1184.) J: 1 *1075 1217/ ? ’horgászó eszköz; kampó, akasztó | Angel; Haken’ # (↑), 1395 ’ua.’ (↑); 2 1361 ? ’(hegyek, dombok közötti) mélyút, szoros | Engpaß’ (↑), 1864 ’ua.’ (CzF.); 3 [gyakran összetételi előtagként] 1869 ’〈különböző sportágakban a horoghoz hasonló mozdulat megnevezésére, ma főleg a bokszban és kosárlabdában〉 | 〈als Benennung hakenähnl. Bewegungen in versch. Sportarten, heute haupts. im Boxen und im Basketball〉’ (Bánhidi: Sportny.) Sz: horgas *1075 1217 [hn.] (↑) | horgál 1519 Horgalo [sz.] ’horgászik | angeln’ (OklSz.) | horgászik 1560 k. horgaszny [sz.] (GyöngySzt. 445.) | horgász 1585 Horgászok (Cal. 471) | horgol 1604 Horgolom ’visszahajt, elgörbít | (zurück)biegen’ (Szenczi Molnár: Dict.); 1662/ ’hajlik, fordul | hinneigen’ (NySz.); 1835 ’kézimunkázik | häkeln’ (Tzs. Häkeln a.)

Származékszó egy finnugor eredetű tőből. |  ⌂  A tő a →horgad, →horpasz szócsaládjának abszolút tövével azonos. Ennek eredetéhez vö. →horol. Végződése névszóképző; vö. →csillag, →harag.

☞ TESz.; Vir. 1970: 45; EWUng.→ horgad, horgony, hórihorgas, horol, horpasz