hornyol A: 1522 horgyolas [sz.] (SzT.); 1670 hornyol (SzT.) J: ’(mélyedést) vés, rovátkol | kerben, nuten’

horony [4] A: 1795 hornyokkal (NSz.); 1808 Horony (Sándor I.: Toldalék); 1822 horny (Wagner: Phras. Sulcus a.); 1838 Horgy (Tsz.) J: ’bevágás, rovás, rovátka | Kerbe, Nut’

A szócsalád alapja, a hornyol valószínűleg alapnyelvi örökség, finnugor kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. cser.  (KH.) kornǝ̑ ’út; csík ‹a szövetben›’, (R.) korno ’barázda; út; csík’; finn kuurna, kurna ’csatorna, lefolyó; barázda; sörfőzésnél használt csatorna alakú szűrő’ [fgr. *kurńa ’bevágás’].  ⌂  Ez a tő azonos lehet a →horol szócsaládjának tövével. Az egyeztetés hangtani nehézsége, hogy ez volna az egyetlen olyan magyar szó, amelyet szó belseji fgr. *rń hangkapcsolatra vezethetnénk vissza. A magyar alapján a finnugor szó eredeti igenévszó lehetett ’bevág’ jelentéssel; az igei értékű taghoz vö. →hernyó. Végződése -l igeképző. A másodlagos keletkezésű szó belseji gy-hez vö. →mogyoró.

A horony elvonás. |  ⌘  A hornyol-ból lett elvonva a nyelvújítás idején.

A szócsaládhoz még |  ⌂  Mindkét szó szakszóként használatos.

☞ FUF. 4: 151; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ hernyó, horol, horpaszUN UEW. № 419