hon A: 1211 ? Honus [sz.] [szn.] (PRT. 10: 504); 1372 u./ honnÿanak [n-j] (JókK. 58); 1750 honnyunk (Wagner: Phras. Patria a.); 1791 Hónyából (NSz.) J: ’haza | Vaterland; Heimat’ Sz: honos 1211 ? [szn.] (); 1792 honnyoſſa (Baróti Szabó: KisdedSz.) | honol 1820 honolt [sz.] (NSz.) | hontalan 1820 (NSz.)

Szófajváltás. |  ⌂  A →honn főnevesülése; vö. →haza¹. A 18. sz.-ra elavult szót a nyelvújítás korában elevenítették fel. A honol és hontalan származék is ekkor keletkezett.

Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng. honn, honvéd