homály A: 1372 u./ homalyoſſagarol [sz.] (JókK. 93); 1405 k. homal (SchlSzj. 108.); 1585 Homály (Cal. 151); 1771 Homálly (NSz.); 1793 homájjos [sz.] (NSz.); 1795 homájos [sz.] (NSz.); nyj. humáj (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1 1372 u./ ’sötétség | Dunkelheit’ (↑); 2 1405 k. ’köd, pára; felhő | Nebel, Dunst; Wolke’ (↑); 3 1456 k. ’gyenge világosság; átmenet a sötétség és a világosság között, derengés | Halbdunkel, Zwielicht, Dämmerung’ # (SermDom. 1: 196); 4 1460 k. ’halványság, sápadtság | Blässe’ (JászGl. 13.); 5 1519 ’titkolódzás; titokzatosság | Geheimhaltung, Verschleierung; Schleierhaftes 〈einer Sache〉’ # (JordK. 384); 6 1533 ? ’hályog | Star 〈am Auge〉’ (Murm. 989.), 1550 k. ’ua.’ (KolGl. 45: 12); 7 1539 ’sima felületű tárgyat fénytelenné tevő réteg | Mattheit, Glanzlosigkeit 〈einer glatten Fläche〉’ (KulcsK. 157); 8 1551 ’zavarosság, érthetetlenség 〈szövegé, ügyé, jelenségé stb.〉 | Unklarheit 〈eines Textes; einer Angelegenheit, Erscheinung usw.〉’ # (NySz.) | ‹mn› 1 1597 ’〈főleg szarvasmarha, ezenkívül még ló, kutya stb. különféle halvány színárnyalatának (fehér, hamuszínű, vörhenyeges fehér, barnásfehér, bizonytalan színű stb.) v. a fej fehérségének megjelölőjeként〉 | 〈als Benennung versch. blasser Farbenabschattungen (od. des weißen Kopfes) von Rindern, Pferden, Hunden usw.〉’ (OklSzPótl.); 2 1886 ’halványszőke 〈személy〉 | hellblond 〈Haar〉’ (Nyr. 15: 46) Sz: homályos 1372 u./ [sz.] (↑) | homályosság 1372 u./ (↑) | homályosul [ma el~] 1416 u./¹ meghomaloſoluā [sz.] (BécsiK. 312) | homályosít [ma el~] 1456 k. megh homalosoÿtia (SermDom. 1: 196) | homályosodás 1493 k. meg homalẏosodaasan (FestK. 152)

Örökség, finnugor kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (Szo.) sēŋkiγ χomχatas ’ködös lett ‹az idő›’; zürj.  (Sz.), (P.) ki̮me̮r ’felhő’; md.  (E.) kovol ’ua.’; ? finn kumuri ’felhőcske’ [fgr. *kumɜ ’felhő’]. A végződés -l ~ -ly névszóképző; vö. →fial, →fogoly² stb.

☞ FUFA. 12: 3; TESz.; MSzFE.; SSA. kumuri a.; EWUng.→ komorUN UEW. № 397