holval † A: 1372 u./ holualleven (JókK. 5); 1456 k. hollal (SermDom. 2: 160) J: ‹hsz› 1 1372 u./ ’korán | früh’ (JókK. 92); 2 1405 k. ’reggel | morgens’ (SchlSzj. 142.) | ‹fn› 1372 u./ ’(a) reggel | Morgen 〈Tageszeit〉’ (↑)
Ragszilárdulás. | ⌂ A hol szóból, (amely valószínűleg a →holnap töve) -val társ-, eszközhatározóval; vö. →éjjel, nappal (→nap¹) stb. A szó főnévi jelentése másodlagos; vö. a fent említett éjjel, nappal szavakkal.
☞ Horger: MSzav. 81; MNy. 44: 113, 58: 411; TESz.; EWUng.→ holnapUN UEW. № 377