holland A: 1533 Holandus (Murm. 31 D4); 1628 hollandusok (Horváth M.: NEl.); 1786 Hallandusok (NSz.); 1787 Hollándus (NSz.); 1793 Hollandoknak (NSz.) J: ‹fn› 1533 ’holland ember | Holländer’ # (↑) | ‹mn› 1787 ’a hollandokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | holländisch’ # (↑)

Idegen tulajdonnév köznevesülése. |  ≡  Vö. ném. Holland  [hn.]; fr. Hollande  [hn.]; ol. Olanda  [hn.]: ’Hollandia’. vö. még lat. Holandia  [hn.] [< holl.  (R.) Holdland  [hn.], Holtlant  [hn.] ’‹a Holland Grófság neve›’, tkp. ’fás, erdős vidék’].  ⌂  A magyar népnév kialakulásában a m. Hollandia  [hn.]  (1533: Gl.) szóból történt elvonás is szerepet játszhatott; ez a helynév a latinból (↑) származik. Az us végződés a dánus (→dán), gótus (→gót) stb. analógiájára valószínűleg a magyarban keletkezett; ehhez vö. még lat.  (h.) Hulandus ’holland ember’  (1533: ↑).  ∼  A (R.) hollandi ’holland’  (1834: NSz.) származékszó a (R.) Holland  [hn.] ’Hollandia’  (1840: NSz.) szóból.

☞ TESz.; EWUng.→ landol