hitel A: 1493 k. hÿtelewdre (FestK. 160); 1585 Hwteles [sz.] (Cal. 418) J: 1 1493 k. ’bizalom; oltalom | Vertrauen; Schutz’ (↑); 2 1506 ’vminek az elhivése, hit | Glaube 〈an etw〉'’ (WinklK. 273); 3 1519 ? ’hitelképesség, kölcsön | Kredit’ # (JordK. 546), 1545 ’ua.’ (OklSz.); 4 1603 ’vminek hihető volta, hitelessége; megbízhatóság | Aussagewert; Glaubwürdigkeit’ # (NySz.); 5 1767 ’hűség | Treue’ (Pápai Páriz–Bod: Dict. Addīco a.) Sz: hiteles 1519 hyteleſy ’adós | Schuldner’ (JordK. 546); 1585 ’kezes | Geisel’ (Cal. 418); 1617 ’megbízható, a valóságnak megfelelő | glaubwürdig, authentisch’ (NySz.) | hitelesít 1640 hiteleséteni [sz.] (Szily: NyÚSz.) | hitelez 1787 Hitelezö́k [sz.] (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  A →hisz¹ ige hi- tőváltozatából keletkezett -tel névszóképzővel; vö. étel (→eszik), vétel (→vesz) stb. A 2. jelentés lehetett az eredeti. A 3. jelentést a nyelvújítás elevenítette fel.  ⌘  A hitelez nyelvújítási származékszó.

☞ TESz.; EWUng.→ hisz¹