hiába A: 1416 u./² heẏaba, hẏaba (MünchK. 42va, 25va); 1470 heaba (SermDom. 2: 354); 1519 hėyÿaba (JordK. 179); 1527 heeyaban (ÉrdyK. 517); 1527 hiyaba (Heyden: Puerilium 72); 1578 híaba (Bornemisza: ÖrdKís. 184); 1585 Hiában (Cal. 518); 1598 helában (Baranyai Decsi: Adag. 136); 1824 jában (NSz.); 1851 Hjába (NSz.); 1892 Ajába, ejába (Nyr. 21: 239); nyj. jába (MTsz.) J: 1 1416 u./² ’eredménytelenül, haszontalanul | vergebens’ # (↑); 2 1527 ’ok nélkül | grundlos 〈als Adv.〉’ # (Heyden: Puerilium 72); 3 1598 ’ingyen | unentgeltlich 〈als Adv.〉’ (NySz.); 4 1793 ’beletörődést kifejező szóként | nichts zu machen 〈zum Ausdruck der Resignation〉’ # (NSz.); 5 [állítmányként] 1795 ’hiábavaló | nutzlos’ (NySz.)

Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  A hi- ~ hé- (→hiú) tőváltozatból -ba illatívusz-, ill. -ban inesszívuszraggal. A szó belseji a (ja) E/3. személyű birtokos személyjel vagy esetleg latívuszrag lehet.  ∼  Ugyanebből az alapszóból inesszívusz-, ill. illatívuszraggal más határozószók is keletkeztek ’haszontalanul, eredménytelenül’ jelentésben; vö. heban  (1553/: Tinódi: Cronica Z3b); (N.) héba  (MTsz.); stb. Hasonló szemlélethez vö. lat. cassus : incassus; fr. vain : en vain stb.: ’üres’ : ’hiába’.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (R.) héba ’haszontalanul, hiába’.

☞ TESz.; EWUng.→ hiúUN UEW. № 328