hever A: 1372 u./ heuer uala (JókK. 158) J: 1 1372 u./ ’(tétlenül) fekszik | (untätig) liegen’ # (↑); 2 1439 ? ’tétlenkedik | müßig sein’ (OklSz.), 1529 ’ua.’ (KL. 82.); 3 1754 ’felhasználatlanul fekszik | herumliegen’ # (MNy. 6: 373) Sz: heverő 1439 Hewerew [szn.] (OklSz.); 1585 ‹mn-i igenév› (Cal. 242); 1818 heverö́ ’pamlag, dívány | Couch’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Ǎnǎclīntērǐum a.) | heveredik 1513 heuero̗ttel (NagyszK. 164) | heverészik 1578 bele heuereszic (Bornemisza: ÖrdKís. 150)
Bizonytalan eredetű, esetleg fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A szótő ismeretlen eredetű. A szóvég -r gyakorító képző lehet. A heverő származék ’pamlag, dívány’ jelentése a heverő ágy (1708: Pápai Páriz: Dict.) szóösszetételből függetlenedhetett.
☞ TESz.; EWUng.