hevenyében A: 1565 leg heuenébe (NySz.); 1574 heueniben (NySz.); 1585 heuenyebe (Cal. 416); 1604 Hevenyébe (Szenczi Molnár: Dict.); 1788 hevényébenn (NSz.); 1790 hevennyiben (NSz.); 1833 Hevenytébenn (Kassai: Gyökerésző 2: 413); 1836 hevennében (NSz.); nyj. hevendibe (MTsz.) J: 1 1565 ’vminek a hevében | in der größten Hitze’ (↑); 2 1574 ’hamarjában; azonnal | in der Eile; gleich, plötzlich’ # (↑); 3 1780 ’elhamarkodva | übereilt’ (NSz.)

hevenyén ∆ A: 1605 Hevenyén [?✐] (ErdTörtAd. 2: 328) J: 1 [határozói értékben is] 1605 ’hirtelen | plötzlich’ (↑); 2 1635 ’hevesen | heftig’ (NySz.)

heveny A: 1750 heveny (Wagner: Phras. Aeſtus a.); 1833 Hevenye [□] (Kassai: Gyökerésző 2: 413) J: ‹fn› 1 1750 ’forróság | Hitze’ (↑); 2 1838 ’gyorsaság | Schnelligkeit’ (Tzs.) | ‹mn› 1 1763 ? ’forró | hitzig’ (NSz.), 1784 ’ua.’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 35); 2 1775 ’heves | heftig’ (Szily: NyÚSz.); 3 1828 ’hirtelen fellépő, gyorsan lefolyó | rasch verlaufend, akut’ # (NSz.)

hevenyész ‹fn› ∆ A: 1833 hevenyész, hevenyész-költész (Honművész 1833. ápr. 21.: 46); 1836 hevenyész-is (NSz.) J: ’rögtönző | Improvisator’

hevenyész ‹ige› A: 1836 Hevenyész (Fogarasi: MNZsebsz.) J: ’rögtönöz | improvisieren’ Sz: hevenyészett 1836 hevenyészett (Regélő 1836. máj. 19.: 318); 1840 hevenyészet (NSz.)

A szócsalád határozószói tagjai, a hevenyében, hevenyén megszilárdult ragos alakulatok. |  ⌂  A heven ’forrón’  (1585: Cal. 416), ’hirtelen’  (1598: NySz.) határozószóból, amely a hev- (→hő) tőváltozatból keletkezett -n módhatározóraggal. A hevenyében és a hevenyén tartalmazza az -e E/3. személyű birtokos személyjelet, továbbá a -ben inesszívuszragot (vagy az ebben a funkcióban álló -be illatívuszragot), ill. az -n módhatározóragot. A szó belseji n > ny változáshoz vö. →annyi, →enyém stb. A ’hőség’ > ’gyorsaság’ jelentésváltozáshoz vö. (azon) melegében ’azonnal, rögtön’ (→meleg); ném. brühwarm ’azon melegében’; fr. une nouvelle toute chaude ’friss ‹tkp. egészen meleg› hír’ stb.

A heveny elvonás. |  ⌘  A nyelvújítás korában keletkezett a hevenyében határozószóból; vö. átalány (→által), magány (→magán) stb.

A hevenyész ige és főnév származékszavak. |  ⌘  A nyelvújítás idején keletkeztek a heveny-ből -ész képzővel a halász : halász(ik) (→hal²), vadász : vadász(ik) (→vad) stb. mintájára.

A szócsaládhoz még |  ⌂  A hevenyében a 3., a heveny a melléknévi 3. jelentésben ismert.

☞ Bárczi: SzófSz. hév a., heveny a.; TESz.; EWUng.→ hő