hevér † A: 1526 Hewer [szn.] (StSl. 14: 175); 1529 hewerek (MNy. 10: 370); 1606 hevérek (OklSz.); 1606 hévérek (StSl. 14: 175); 1636 hevirek (StSl. 14: 175) J: ’vájár; bányász | Häuer; Bergmann’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. (kfn.) hower, heuwer ’favágó; kőfejtő,bányász’, (szász Sz.) häuer, häuwer ’bányász’, (R. h.) hewer ’ua.’, (baj.-osztr.) häuer ’vájár’ – ném. Hauer, Häuer ’bányász’ [< ném. hauen ’üt; (le)dönt, kivág; kitermel ‹ércet›; stb.’]. ≋ Megfelelői: cseh havíř; szlk. haviar; stb.: ’bányász; vájár’. ⇒⌂ A szó az északmagyar bányavárosok keveredett nyelvjárású német nyelvéből került a magyarba. ∼ Idetartozik: hájer ’vájár’ (1939: Tarján: Vasércb. 58); ez ugyanezen német szó más nyelvjárási formájának későbbi átvétele; vö. ném. (szász Sz.) hājər ’ua.’.
☞ StSl. 14: 175; TESz.; EWUng.→ kódex