hetyke A: 1645 hegyke (NySz.); 17. sz. első fele Hetykére (Thaly: VÉ. 1: 369); 1688 hötyke (Thaly: VÉ. 2: 70); 1805/ hëgyke (NSz.) J: 1 1645 ’rátarti; kevély | stolz; hochmütig’ # (↑); 2 1876 ’kackiás 〈bajusz〉 | keck 〈Schnurrbart〉’ (NSz.)
Származékszó. | ⌂ A →hegy-ből -ke kicsinyítő képzővel; vö. →büszke, szürke (→szür) stb. Keletkezésének az lehetett az alapja, hogy a büszke, rátarti ember magát kihúzva, felemelt fejjel jár, így szinte kimagasodik a többi ember közül. Hasonló szemlélethez vö. hegyes ’kevély’ (→hegy); vö. még fenn hordja az orrát ’büszke’, magasan hordja az orrát ’ua.’. A 2. jelentés metonímia.
☞ TESz.; EWUng.→ hegy