herold ∆ A: 1790 Heróld (NSz.); 1792 Herold (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1816 Hérold (Gyarmathi: Voc. 102) J: 1 1791 ’udvari szertartások ellenőrzésével megbízott tisztviselő 〈főképpen a középkorban〉 | mit dem Hofzeremoniell betrauter Hofbeamter 〈haupts. im Mittelalter〉’ (↑); 2 1792 ’középkori lovagi tornák felügyelője, a pártviadal meghirdetője | Aufseher bei mittelalterlichen Turnierspielen; Verkündiger des Ritterkampfes’ (↑); 3 1796 ’ünnepi hírnök, követ | feierlicher Bote, Verkündiger’ (NSz.)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Herold ’kikiáltó, (fejedelmi) követ; ünnepi hírnök’ [< fr. (ófr.) héralt ’ua.’ < ófrank *heriwald ’a hadsereghez tartozó (magasabb rangú) tisztségviselő’]. ≋ Megfelelői: cseh herold; le. herold; stb.: ’herold’. ∼ A (R.) heroldus ’ünnepi hírnök’ (1796: NSz.) a lat. (h.) heroldus ’ua.’ átvétele.