herdál A: 1833 Hordál (Kassai: Gyökerésző 2: 455); 1840 herdál (MTsz.); nyj. hërdál (MTsz.) J: [főleg el~] ’elpazarol, elfecsérel | vergeuden’ #
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. | ⌂ A →hord igéből jöhetett létre -ál gyakorító képzővel; vö. dobál (→dob¹), ugrál (→ugrik). A szó belseji e elhasonulással keletkezett; vö. →gyertya, →hernyó stb. ≂ Tisztázatlan idetartozású: elherdál ’örökösévé tesz vagy örökül hagy valamit’ (1616 u.: Nyr. 73: 343).
☞ MNy. 52: 210; TESz.; EWUng.→ hord