herceg A: 1201 ? Herceg [szn.] (MNL (OL) Dl. 61124); 1405 k. herceg (SchlSzj. 481.); 1416 u./¹ hèrcègekèt (BécsiK. 125); 1517 herceknek (MNy. 11: 360); 1863 Hörczög (Kriza [szerk.] Vadr. 502) J: 1 1405 k. ’hadvezér, nemes(ember) mint előkelő hivatalnok; legmagasabb rangú főnemes | Heerführer, Edelmann als vornehmer Amtsträger; Prinz’ (↑); 2 1687 ’magas rendű nemes | Rang im hohen Adel’ (MNy. 1: 51) Sz: hercegség 1405 k. hercegſeg (SchlSzj. 480.)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. Herzog, (kfn.) herzog: ’uralkodói vagy főnemesi méltóság, cím’ [germán eredetű; vö. óész. germ. hertogi; ang. (óang.) heretoga; stb.: ’fejedelem, herceg’, tkp. ’hadvezér’; a germán nyelvekben valószínűleg tükörfordítás a gör. στρατηλάτης ’ua.’ alapján]. ≋ Megfelelői: rom. (N.), (R.) hérţog ’herceg’; or. герцог ’nyugat-európai herceg’; stb. ⌂ A magyar szóban hangrendi kiegyenlítődés történt. 1687-ben az Esterházy család kapta meg elsőként a hercegi címet a Habsburgoktól.