herbatea × A: 1701 Herba-The [es. nem m.] (RákFLev. 8: 335); 1704 herbaté (Nyr. 88: 59); 1718 herbatejel [herbatej □] (Nyr. 88: 59); 1752 herbatheán (Nyr. 88: 59); nyj. herbati, hërbati̯é (ÚMTsz.) J: 1 1701 ? ’tea | Tee’ (↑), 1704 ’ua.’ (↑); 2 1718 ’gyógytea | Kräutertee’ (↑)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (h.), (tud.) herba the, herba theae ’tea ‹növény és ital›’ [< holl. (R.) herba thee ’ua.’, a lat. herba ’fű, gyógynövény’ és lat. (ú.) the, thee, thea ’tea’ alapján; az eredetéhez vö. →tea]. ≋ Megfelelői: ang. herb-tea; ol. (R.) herbatè; le. herbata; stb.: ’tea; gyógytea’.