henceg A: 1803/ Henczegett (NSz.) J: 1 1803/ ’kérkedik, hetvenkedik | prahlen’ # (↑); 2 1957 ’pajkosan hancúrozik | mutwillig, ausgelassen herumspringen’ (Bálint: SzegSz.)
Belső keletkezésű, valószínűleg onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A tő a →hetyeg, valamint a palatoveláris párhuzamosság alapján a →hacacáré és a →hancúrozik szócsaládjának tövével függhet össze. A végződés -g gyakorító képző. A szó belseji n inetimologikus. A feltehetőleg eredeti 2. jelentésre csak egyetlen adat van.
☞ TESz.; EWUng.→ hacacáré, hancúrozik, hetyeg