hegy A: 1037/ hygeskw [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 207137); 1055 [h]armuhig (TA.); 1093/ ? Keurusig [hn.]; Vgmogos [hn.] (MNL (OL) Dl. 208291); 1093/ Keureſheg [hn.] (MNL (OL) Dl. 248764); 1177/ Hegesholmir [ɔ: Hegesholmu] [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 131); 1180/ Hidmogus [hn.] (III.BélaKirEml. 160); 1206 turnouhuge [hn.] (OklSz.); 1416 u./¹ hėgn.ͨ  (BécsiK. 23); 1533 hoͤgy (Murm. 1292.) J: 1 1055 ’dombnál magasabb kiemelkedés a föld felszínén | Berg’ # (↑); 2 1193 ’vminek a csúcsa | Spitze’ # (ÓMOlv. 58); 3 1634 ’rakás, halom | Haufen’ (MNy. 80: 245) Sz: hegyes 1037/ (↑); 1177/ [hn.] ’csúcsos, éles | spitzig’ (↑); 1598 ’elbizakodott, gőgös | hochmütig’ (NySz.) | hegyesség 1470 hegeſſege (SermDom. 2: 239) | hegyez 1490 meghgyéze [ɔ: meghegyéze] ’hímez, öltöget, varrogat, csipkelődik, csípked; biztat, sarkall vkit vmire | sticheln; anspornen’ (SzalkGl. 178.) | hegyecske 1493 k. hegyechkeek (FestK. 34) | hegység 1626 Hegység (Kreszn.)

Valószínűleg alapnyelvi örökség, megfelelői azonban vitatottak. | 1 Örökség a finnugor korból. |  ≡  Finn kasa ’sarok, szeglet’; lp.  (norv.) gæčče ’vminek a vége, pont; vminek a csúcsa, hegye’ [fgr. *kaća ’vége , csúcsa vminek’].  ≋  Megfelelője: juk. kič, kičil ’vég, vége vminek’. 2 Örökség az uráli korból. |  ≡  Jur. χoj ’hegyhát ‹vízválasztó›’; jen. kȗɁeo, kuiju ’hegyhát’; tvg. koaja ’ua.’; szelk. k͔ée ’domb’ [uráli *kaδʹa ’hegy’].

A szócsaládhoz még |  ⌂  Mindkét egyeztetés nehézsége, hogy megfelelők csak igen távoli rokon nyelvekből mutathatók ki. A szó belseji magánhangzó eredetileg veláris volt, amely az utána álló palatális mássalhangzó (fgr. *ć, esetleg uráli *δʹ) hatására palatalizálódott; vö. →here, →hős stb. A gy kialakulásához vö. →vigyáz, ill. →hagy. Az első egyeztetés alapján a 2. jelentés, a második alapján viszont az 1. jelentés lehet az eredeti. Az első esetében – talán szláv mintára – ’csúcs, hegyes vég’ > ’hegy ‹mint térszínforma›’ jelentésváltozás történhetett; vö. ősszl. *vьrchъ ’csúcs, hegyes vég; hegycsúcs; felső része vminek’ > cseh vrch; szlk. vrch; stb.: ’domb; hegycsúcs’. A 3. jelentés metafora.  ⚠  Más finnugor egyeztetése kevésbé valószínű.

☞ FUF. 19: 140; MNy. 42: 17; TESz.; MSzFE.; UrAltJb. 51: 63; Rédei-Eml. 23; EWUng.→ elő-¹, foghegyről, hegyiben, hetyke, őr-, -szögUN UEW. № 210; UEW. № 220