hebehurgya A: 1531 Habahuriak (ThewrK. 180); 1551 habahurgiaual (NySz.); 1616 hebehurgya (NySz.); 1750 hábahurgyaság [sz.] (NSz.); 1881 hebe-hurgyi (NSz.) J: ‹mn› 1531 ’szeles, meggondolatlan | unbesonnen, unüberlegt’ # (↑) | ‹fn› 1531 ’meggondolatlanság, hebehurgyaság | Unüberlegtheit, Unbesonnenheit’ (TelK. 372)
Összetett szó, ikerszó. | ⌂ Az önállóan nem adatolt előtag származékszó lehet egy fiktív tőből, amely a →hebeg ~ →habog tövével azonos. A végződés valószínűleg az -e folyamatos melléknévi igenévképző; vö. →cinege, lepe (→lepke) stb. Az utótag is származékszónak tűnik, és összefügghet a →bumfordi, →lecsperdi, →szeleburdi utótagjával. A hangalakot a →hurít is befolyásolhatta. A szó kialakulásmódjához vö. →hányaveti. ∼ Idetartozik: herdeburdi ’hebehurgya, ill. ilyen személy’ (1737: Mikes: TLev. 160).
☞ TESz. herdeburdi a. is; EWUng.→ bumfordi, habog, hebeg, lecsperdi, szeleburdi