hattyú [5] A: 1282 Hathias [sz.] [hn.] (OklSz.); 1282/ Hothyas [sz.] [hn.] (OklSz.); 1395 k. hatyw (BesztSzj. 1168.); 1405 k. hate (SchlSzj. 1753.); 1447 Hatthyas [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 33); 1527 hattyw (ÉrdyK. 637) J: ’hosszú ívelt nyakú, kecses, többnyire fehér réceféle vízimadárnem | Schwan (Cygnus)’ #
Örökség az ugor korból. | ≡ Vog. (T.) kota·ŋ, (AK.) χotəŋ; osztj. (V.) kŏtəŋ, (DN.), (K.) χŏtəŋ: ’hattyú’ [ugor *kottɜŋɜ ’ua.’]. ⌂ Az ugor alapnyelvben korai ótörök jövevényszó; vö. csag. qotan ’pelikán’; ujg. (mod.) qodan ’vízityúk’; jak. kütän ’daru nagyságú szárazföldi madár’; stb. Az n > ŋ hangváltozás már az ugor alapnyelvben végbement; a szó belseji *tt > m. t hangváltozáshoz vö. →lát, →öt stb. A magyar alakváltozatok a *χotaγ > *χot͜au > *χotë̯u hangváltozás során jöhettek létre.
☞ NyK. 47: 449; I.OK. 2: 370; MSFOu. 125: 19; MSzFE.; Ligeti: TörK. 138; EWUng.→ gödény, hattyúdalUN UEW. № 1777