hasztalan A: 1750 k. hasztalanul (Szily: NyÚSz.); 1799 hasz'talan (AkNyÉrt. 14/8: 26) J: ‹mn› 1 1750 k. ’eredménytelen, sikertelen; hiábavaló | erfolglos; vergeblich’ (↑); 2 1759–1767 ’haszon nélkül való, hasznot nem hozó | unnütz’ (NySz.) | ‹hsz› 1 1754 ’haszon nélkül | ohne Nutzen’ (NSz.); 2 1779 ’eredménytelenül, sikertelenül; hiába, fölöslegesen | erfolglos; vergebens, umsonst’ # (AkNyÉrt. 14/8: 26)
Talán tudatos szóalkotással keletkezett szóösszerántás. | ⌂ A haszontalan ’hasznavehetetlen’ (→haszon) származékból. A szó keletkezését a (N.), (R.) hasznatlan ’ua.’ (→haszon) is támogathatta. A nyelvújítás korában vált közkeletűvé.
☞ Horger: MSzav. 74; TESz.; EWUng.→ haszon