hasad A: 1278 Hasadad [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 725); 1416 u./¹ meǵhaſad (BécsiK. 316); 1512 k. hassadas [sz.] (WeszprK. 108); 1604 Hoſadozoc [sz.] (Szenczi Molnár: Dict. Hiáto a.); 1645 hasodék [sz.] (NySz.) J: 1 1278 ’(hosszában) szétválik; megreped | sich spalten; bersten’ # (↑); 2 [meg~] 1562 ? ’meghasonlik; összezavarodik | sich entzweien| verwirrt werden’ (NySz.), 1613 ’ua.’ (NySz.); 3 [hajnal~] 1651/ ’hajnalodik | anbrechen 〈vom Morgen〉’ (Zrínyi: MM. 2: 87); 4 1774 ’〈bimbó〉 kifeslik, nyílni kezd | aufblühen 〈Knopse〉’ (NSz.); 5 1851 ’〈kelme〉 szál mentén szakad | einen Riß bekommen〈Stoff〉’ (NSz.) Sz: hasadék 1291/ Thordhasadeka [hn.] (Szentpétery: KritJ. 2/4: 55) | hasadoz 1493 k. hasadozaasaͣn [sz.] (FestK. 152)

hasaszt ∆ A: 1416 u./³ meg hasazta (AporK. 114) J: ’hasít | spalten'’

hasogat A: 1456 k. meghhaſoghathnadh (SermDom. 1: 332); 1548 fahasgatho [sz.] (OklSz.); 1825 hasagatni [sz.] (NSz.); nyj. hasongat (MTsz.) J: 1 1456 k. ’(apró darabokká) hasítgat | (klein)spalten’ # (↑); 2 1506 ’magyaráz | erläutern’ (WinklK. 274); 3 1739 ’éles, erős fájdalmat érez | reißende Schmerzen haben’ # (Nyr. 95: 229)

hasít A: 1522 meg haseygya [hasejt □] (HorvK. 143); 1531 hasoÿcza [hasojt □] (ÉrsK. 201); 1559 ki haſitottac (Székely I.: Krón. 234a) J: 1 1522 ’úgy vág, tép vmit, hogy az széthasad; szétrepeszt | spalten; entzweireißen’ # (↑); 2 1570 ’átvág, átszel | durchschneiden, durchfurchen’ (SzT.); 3 1774 ’rohan vhová; rátör vkire | rennen; überrumpeln’ (NSz.); 4 1777 ’〈út〉 halad, irányul | sich richten 〈vom Weg〉’ (NSz.); 5 1777 ’〈hang〉 kellemetlen élességgel hangzik, cseng | grell ertönen’ (NSz.); 6 1780 ’〈fájdalom〉 élesen jelentkezik, belenyilall | stechen 〈Schmerz〉’ (NSz.) Sz: hasíték 1585 hasitekia (Cal. 576)

Örökség, ugor kori tővel, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) künkaśmāt-, künkaśl- ’reped, szakad, hasad ‹szántalp, gerenda, deszka›’, (AK.) elχaśəmǟt-, elχaśl- ’leválik, lehull ‹foltnak való bőr- v. rongydarab›’ (kün-, el-: [igekötő]) [ugor *kaćɜ- ’reped, szakad’].  ⌂  A tő eredetileg talán igenévszói természetű volt. Ezt bizonyíthatja az esetleges összefüggése a →háncs és a →hárs szavakkal. A szó belseji *ć > m. s hangváltozáshoz vö. →hős, →les stb. A végződések -d mozzanatos, -szt, -ít műveltető és -gat gyakorító képzők. A hasad 3. jelentésének alapja a hajnalodáskor mintegy szétválni látszó égbolt képe lehetett. A hasogat 2. jelentéséhez vö. fejteget (→fejt). A hasogat 3., intranzitív jelentése, valamint a hasít 6. jelentése a tranzitív 1. jelentésből fejlődött ki.  ∼  Idetartoznak: hasigál ’hasítgat’  (1767: Pápai Páriz–Bod: Dict. Bīni a.); hasigat ’ua.’  (1790/: NSz.); stb.

☞ MSFOu. 67: 247; TESz.; MSzFE.; NytudÉrt. 88: 56; EWUng.→ háncs, hárs, hasáb, hasonlatUN UEW. № 1768