harzsol † A: 1405 k. harſolas [sz.] (SchlSzj. 669.); 1560 k. haarsolo hely [sz.] (GyöngySzt. 1939.); 1566 hárzsaló [✐] [sz.] (Heltai: Fab. 126) J: ’tusakodik, harcol; veszekszik | ringen, kämpfen; zanken’ Sz: harzsolás 1405 k. (↑)
Valószínűleg származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő a →harcol-éval azonos. A tő eredetéhez vö. →horol. Végződése gyakorító képző. ⚠ Egy német eredetűnek feltételezett, nem adatolt alapszóból való származtatása kevésbé valószínű. ⌂ Vö. →harcol, amely a harzsol-lal a 15–16. sz.-ban azonos használatú volt, a →harcol azonban kiszorította a társát.
☞ MNy. 25: 365; TESz.; NytudÉrt. 88: 101; EWUng.→ harcol, harizsál, horol