harsad × A: 1508 ki harsadand (DöbrK. 16); 1595 Hassadni [sz.] (Ver. 24.) J: [ki~ és meg~] ’harsogó hangot ad | erschallen, ertönen’

harsan A: 1261/ ? harſan [hn.] (MNL (OL) Dl. 210757); 1508 ki harsana (DöbrK. 35) J: 1 [ki~] 1508 ’kiárad | ausströmen’ (↑); 2 1595 ’harsogni kezd | erschallen’ (↑)

harsog A: 1508 ki harsaganak (DöbrK. 52); 1550 k./ harsogattata [sz.] (NySz.); 1711 harsongó [sz.] (ItK. 14: 344) J: 1 [ki~] 1508 ’kiárad; elharapódzik | ausströmen; um sich greifen, sich verbreiten’ (↑); 2 1550 k./ ’erős, átható hangot ad | laut tönen, schmettern, donnern’ # (↑); 3 1566 ’megreped, hasad | bersten’ (Heltai: Fab. 75); 4 1961 ’élénk, vakító 〈szín〉 | grell sein 〈Farbe〉’ (NSz.)

harsány A: 1261/ ? harſan [hn.] (MNL (OL) Dl. 210757); 1616 Harsany (NySz.); 1723 harsányan (NySz.); 1755 harsan (NSz.) J: 1 1616 ’harsogó, messze hangzó | schmetternd, weitschallend 〈als Attr.〉’ # (↑); 2 1922/ ’élénk, rikító 〈szín, színű〉 | grell 〈Farbe〉’ (NSz.)

hars ∆ A: 1779 u. hárs (NSz.); 1789 harsan (NSz.) J: ‹mn› 1779 u. ’harsány, messze hangzó | schmetternd, weitschallend 〈als Attr.〉’ (↑) | ‹fn› 1801/ ’harsogás | Geschmetter’ (NSz.)

harsona A: 1835 harsonya (Kunoss: Gyal. trombita a.); 1836 Harsony (Fogarasi: MNZsebsz.); 1838 Harsona (Tzs.) J: ’a trombitával rokon, S alakú, rézből készült fúvóhangszer, fanfár | Posaune, Fanfare’ # Sz: harsonás 1835 harsonyás (Kunoss: Gyal. trombitás a.) | harsonáz 1835 harsonyáz (Kunoss: Gyal. trombitál a.)

A szócsalád alapjai, az igék onomatopoetikus eredetűek. |  ⌂  A szótő szorosan összefügg a →haris madárnévvel, valamint a palatoveláris párhuzamosság alapján a →hersen szócsalád tövével is. A végződés különféle igeképzők. A harsan és a harsad 1. jelentése egyaránt metonimikusan keletkezett az eredeti 2. jelentésből. A harsad szó hassad változata, valamint a harsog 3. jelentése a →hasad szócsalád hatását tükrözik. A harsog 4. jelentéséhez vö. →kiált, →rikít stb.

A harsány származékszó. |  ⌂  A harsány az igék alapján keletkezett melléknévképzővel.

A hars elvonás. |  ⌂  A hars melléknévi jelentésben a harsány-ból, főnévi jelentésben pedig a szócsalád igéiből keletkezett elvonással. Ezzel szorosan összefügg a harsa ’veszekedés; hangos szemrehányás’  (1820: NSz.).

A harsona nyelvújítási szó. |  ⌂  Nyelvújítási alkotás az igék, különösen a harsan alapján.

☞ Bárczi: SzófSz. harsan a.; ErdMúz. 49: 482; MNy. 45: 125; TESz. harsan a.; EWUng.→ haris, hersen