harang A: 1209 ? Horonguza [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 11: 93); 1211 Harrangud [sz.] [hn.] (PRT. 10: 509); 1274/ Harangud [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 858); 1395 k. haranga [□] (BesztSzj. 1159.) J: 1 1209 ? ’fémből öntött, fordított serleg alakú, rendszerint toronyban felfüggesztett, érces hangú jeladó eszköz | Glocke, Glöckchen’ # (↑), 1301 ’ua.’ (Csánki: TörtFöldr. 5: 879); 2 1211 ? ’(jószág)kolomp | Viehglocke’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (BesztSzj. 1159.); 3 1863 ’harang alakú tárgy, bura | glockenförmiger Gegenstand’ (NSz.) Sz: harangoz 1332–1337 Harangozo [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 359); 1533 Harangozo [sz.] ‹fn› (Murm. 2268.) | harangos 1393 Harangus [szn.] (OklSz.); 1462 harangos (OklSz.)
Valószínűleg ótörök jövevényszó, megfelelői azonban vitatottak. | 1 ≡ Vö. Kāšγ. kongragu ’csengő, harang, kolomp’; kun koŋrov ’csengő, csengettyű’; csuv. χănkăraχ, χănkărav ’egy fajta csengettyű’, (N.) konkar ’ua.’, χangərma ’csengő a lovon’; stb. [onomatopoetikus eredetű]. Megfelelői a mongol, mandzsu és tunguz nyelvekben is megtalálhatók. ⌂ A származtatás feltétele egy *qongar > *qorang hangátvetés, amely azonban szokatlan, és adatunk sincs rá; de vö. →kanyaró. 2 ≡ Vö. csag. qazan; kipcs. kazan, kazγan; csuv. χuran; stb.: ’üst’ [tisztázatlan eredetű]. Vö. még köztörök qoŋraq, qoŋraγu ’csengő, harang; sámáncsengő’. ⌂ A magyarba átkerült alak feltehetőleg *qaraη. A harang etimológiai viszonya a török szavakhoz bizonytalan, mivel a m. ng kialakulása a feltételezett török *η hangból meglehetősen problematikus. E származtatás szerint igen korai jövevényszóval lehet dolgunk, mivel megfigyelhető benne a finnugor alapnyelvi szavakra jellemző szó eleji k > χ > h hangváltozás; vö. →hattyú. Eredetileg a nomád népek jeladó üstjét jelölte, így a többi jelentés metaforikusan alakulhatott ki. ▣ ⌂ Az állattartással összefüggő 2. jelentés igen régi lehet, de a kereszténységhez kapcsolódó 1. jelentés is pogány hagyományokban gyökerezhet.
☞ Gombocz Z.: BTLw.; I.OK. 2: 352; MNy. 64: 75; UrAltJb. 42: 46; TESz.; Ligeti: TörK. 27; EWUng.→ hír-, kazán