haramia A: 1547 haramias [lat. végződéssel] (OklSz.); 1549 heramiae [lat. végződéssel] (Századok 43: 429); 1556 haramjak (LevT. 1: 190); 1796 harámiaság [sz.] (NSz.) J: 1 1547 ? ’fegyveres útonálló | bewaffneter Straßenräuber’ # (↑), 1750 ’ua.’ (Wagner: Phras. Latro a.); 2 1549 ’〈a török hódoltság korában〉 egy fajta gyalogos katona | 〈zur Zeit der Türkenherrschaft〉 Art Fußsoldat’ (↑)
Szerbhorvát jövevényszó. | ≡ Szbhv. haramija, aramija ’rabló, útonálló;’, (R.) ’egy fajta (horvát) gyalogos katona’ [< oszm. harami ’rabló, útonálló’]. Az oszmán szó az arab harām ’az, ami tilos’ szóra megy vissza. ≋ Megfelelői: újgör. χαραμής; rom. (R.) haramín; stb.: ’rabló, útonálló’.
☞ MNy. 2: 225, 7: 36; Kniezsa: SzlJsz. 212; TESz.; EWUng.→ harámbasa, hárem