harag A: [1177/] Horogiſ [sz.] [szn.] (MNy. 19: 97); 1193 Harag [hn.] (MNL (OL) Dl. 27); 12. sz. első fele/ Horoguvec [sz.] (HB.); 1372 u./ harag (JókK. 16); 1416 u./¹ haruggal (BécsiK. 274) J: ‹fn› [1177/] ’düh, indulatos érzelmi állapot | Zorn’ # (TESz.) | ‹mn› 1517 ’haragos, dühös, ingerült | zornig’ (DomK. 284) Sz: haragos [1177/] [szn.] (↑) | haragszik, haragudik 12. sz. első fele/ (↑) | haragul 1372 u./ haraguluan [sz.] ’megharagszik, megdühödik | zornig werden’ (JókK. 15) | haragodat 1413 u./³ haragodatban ’harag, haragvás | Zorn, Erbostheit’ (AporK. 98) | haragosság 1456 k. haragoſſagha (SermDom. 1: 432) | haragutta 1531 haragwtta ‹hat-i igenév› (ÉrsK. 348) | haragvás 1539 haragwaſaba (KulcsK. 64) | haragít 1560 haragitottam (LevT. 1: 360)

Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (AK.) χor- ’civakodik, perlekedik’, (KL.) khōrj- ’(meg)haragszik’; osztj.  (Vj.) kăram- ’megharagszik, bosszankodik’; md.  (E.), (M.) kor ’düh, bosszúság, harag’ [fgr. *kurɜ ’harag, düh; (meg)haragszik’, eredetileg talán ’lehúz, lehánt’]. Az obi-ugor igék valószínűleg a vog.  (T.) kor- ’lehúz, lehánt ‹nyírfakérget, háncsot›’ és osztj.  (V.) kŏr- ’nyúz ‹bőrt›’ [uráli *kora- vagy *kura-: ’nyúz ‹bőrt›, lehánt’] szavakkal függnek össze.  ⌂  A végződés -g névszóképző; vö. →boldog, →csillag stb. A haragszik származékhoz vö. esetleg melegszik (→meleg).

☞ NytudÉrt. 40: 226; NyK. 70: 155; TESz.; Bárczi: HBEl. 130; Benkő: FiktI. 106; EWUng.→ hárintUN UEW. № 426