haránték ∆ A: 1549 hárántoc (CorpGr. 102); 1623 arantekon (SzT.); 1626 Hárántékos [sz.] (Kreszn.); 1663 harántékon (NySz.) J: ‹mn› 1549 ’ferde | schräg’ (↑) | ‹hsz› 1 16. sz. vége ’ferdén | schäg 〈als Adverb〉’ (Radvánszky: Csal. 3: 51); 2 1645 ’közvetett módon, közvetve | mittelbar’ (NySz.)

harántos ∆ A: 1603 harántoson (NySz.); 1613 harántosson (NSz.); 1832 hárántos (NSz.) J: ’ferde | schräg’

haránt A: 1814 harántsípomon (Gáldi: Szótir. 33); 1815 háránt (NSz.) J: ‹mn› 1814 ’ferde; keresztirányú | schräg; quer’ # (↑) | ‹hsz› 1864 ’ferdén, rézsútosan | schräg 〈als Adverb〉’ # (CzF.)

A szócsalád alapjai, a haránték, harántos származékszók egy feltehetőleg uráli eredetű tőből. |  ⌂  A tőhöz vö. →hárint. A végződések -ánték, ill. -ántos névszóképző-bokor; vö. halánték (→halánk); vö. még tilos (→tilt) stb.

A haránt elvonás. |  ⌘  A nyelvújítás korában keletkezett a kiinduló alakokból.

☞ TESz. haránt a.; EWUng.→ hárintUN UEW. № 425