hanyattá † A: 1470 hanÿatha (SermDom. 2: 126); 1506 hanyatta (WinklK. 120); 1512 k. hanita (WeszprK. 103); 1525 hańota (VitkK. 58); 1527 hanyttaa (ÉrdyK. 429); 1863 Hanyotág (Kriza [szerk.] Vadr. 501); 1882 hanyatég (NépkGy. 3: 352); nyj. hanyatag (ÚMTsz.) J: 1 1470 ’hátára 〈esik, fekszik〉 | auf den Rücken, rücklings 〈fallen, sich legen〉’ # (↑); 2 1506 ’hátán 〈fekszik〉 | auf dem Rücken 〈liegen〉’ # (↑), 1673 ’ua.’ (NySz.)

hanyatt A: 1493 hanẏat (FestK. 376); 1513 hanӳot (NagyszK. 72); 1664 Hanyatt (NySz.); 1881 hanyit (NSz.) J: 1 1493 ’hátraesik, háton fekszik | rücklings 〈fallen, sich legen〉’ # (↑); 2 1595 ? ’hátára 〈fekszik〉, a hátán 〈fekszik〉 | auf dem Rücken 〈liegen〉’ # (Ver. 103.), 1673 ’ua.’ (NySz.)

A szócsalád alapja, a hanyatt ragszilárdulás, finnugor kori tővel, magyar toldalékkal. |  ⌂  Vö. vog.  (T.) kanā·w ’hátával, háton, hátra’; osztj.  (DN.) χŏṇča ’a hátán’; md.  (E.) kuntst ’a hátán’, (M.) kuntf ’ua.; hátával, háton, hátra’ [fgr. *konɜ [toldalékkal] ’hátával, háton, hátra’].  ⌂  A végződés -t (> -tt) helyrag.

A hanyattá származékszó. |  ⌂  A hanyatt-ból keletkezett -á latívuszraggal. Az -á (> -a) latívuszrag funkcióváltásához vö. →haza². Egyes változatok szóvégi -g-jének nyomatékosító funkciója lehetett.  ∼  Idetartoznak: hanyattast ’hátával, háton, hátra, hátán’  (1716: MNy. 57: 490); hanyotán ’ua.’  (1749: SzT.). Ezek a hanyattá-ból keletkeztek -st, ill. -n módhatározó ragokkal, amelyeknek ugyancsak nyomatékosító szerepük lehetett.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz. hanyatt a.; MSzFE. hanyatt a.; EWUng.→ hanyatlik, hanyatt-homlok