hany × A: 1075/ ? Chonu [hn.] (MonStrig. 1: 59); [1141–1161/] ? Hon [hn.] (MKsz. 1892–3.: 17); 1299 Homfeu [hn.] (OklSz.); 1338 Hony [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 59); 1381 Han [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 62); 1439 Benczhany [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 59); 1584 han (OklSz.) J: 1 1075/ ? ’mocsár, láp, mocsaras, ingoványos terület | Sumpf’ (↑), 1584 ’ua.’ (↑); 2 1883 ’hant, göröngy | Erdscholle’ (Nyr. 12: 188) Sz: hanyság 1654 Hanságon [hn.] ’mocsár, láp, mocsaras, ingoványos terület | Sumpf’ (FNESz.); 1783 hansággal ’nádas, ingoványos terület’ (NSz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség az uráli korból. |  ≡  Vö. vog.  (AK.) χantnə ’-hoz/-hez/-höz; -ra/-re; -nak/-nek’ (csak a kɔ̈̄l χantnə ’a falhoz’ szószerkezetben); osztj.  (V.) kanəŋ ’part, széle vminek; szegély’; zürj.  (P.) kan ’vminek az oldala’; – jur. χīna ’mellett’; szelk. konné ’fel ‹a partra stb.›’ [uráli *kanɜ ’part, széle vminek’].  ⌂  Az egyeztetés csak akkor helytálló, ha a magyarban ’part’ > ’mocsaras part’ > ’mocsár’ jelentésváltozás történt. Ennek a feltevését támogatja, hogy a szó régi helynévi alkalmazásainak többségében folyóparti, holtágakból képződött mocsarakra vonatkozik. A 2. jelentés a →hant ’göröngy, rög’ hatására keletkezett.

☞ MNy. 40: 110; NyK. 52: 60, 69: 173; Vir. 1945: 214; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ hancsik, hantUN UEW. № 238