hangya A: 1313 Hangas [sz.] (OklSz.); 1533 Hangia (Murm. 1228.); nyj. hengya (MTsz.) J: ’szervezett közösségekben élő kis fekete, barna v. vörös rovar | Ameise (Formicidae)’ # Sz: hangyás 1313 (↑) | hangyász 1787 hangyász medve (NSz.)

hangyál × A: 1650 hangyál (NySz.); 1792 hangyal fészekbö́l (NSz.); 1814 hángyályoktól (NSz.) J: ’hangya | Ameise’

A szócsalád alapja, a hangya alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) künš-kaškɛ̮̄j (kaškɛ̮̄j ’hangya’); zürj.  (Sz.) koʒ́ul; votj.  (Sz.) kuǯ́iľi; finn kusiainen, kusilainen: ’hangya’ [fgr. *kuńće vagy *kuće: ’ua.’].  ⌂  A m. gy-hez vö. →agy, ill. →vigyáz. A hangya szó végi a-ja feltehetőleg finnugor kori vagy ősmagyar névszóképző. A szó belseji n inetimologikus járulékhangnak látszik, amit a →húgy¹ szóval való esetleges rokonsága is támogathat.

A hangyál származékszó. |  ⌂  A hangyál valószínűleg a hangya -l névszóképzős származéka (vö. →fial, →fogoly² stb.), ám a permi adatok alapján az sem zárható ki, hogy alapnyelvi eredetű szó.

☞ NyK. 39: 227; FUF. 19: 178; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 407