hanem A: 13. sz. eleje/ hanum (KTSz.); 1372 u./ hanem, hannen (JókK. 4: 47); 1749 haneha (NSz.); 1787 henem (NSz.); 1838 Halom (Tsz.); nyj. hënëm (MTsz.) J: 1 13. sz. eleje/ ’mint | als 〈zur Bezeichnung des Unterschieds〉’ (↑); 2 1508 ’de, azonban | sondern’ # (NádK. 258)
Összetett szó. | ⌂ A →ha¹ feltételes kötőszóból + a →nem² tagadószóból létrejött szervetlen összetétel. Feltételes mondatokban keletkezhetett a mondathatár eltolódásával. Eredeti szerepe a különbség jelölése, ill. kiemelése volt. A 2. jelentés az összetételi tagok eredeti funkciójának elhomályosulásával alakult ki.