hamis A: 12. sz. vége/ homuſ (HB.); 1225 ? Hamisthov [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 776); 1372 u./ hamoſſagnak [sz.] (JókK. 115); 1416 u./¹ hamis (BécsiK. 17); 1526 hamӳss (SzékK. 17) J: 1 12. sz. vége/ ’álnok; gonosz | arglistig; böse’ (↑); 2 1372 u./ ’az igazságnak nem megfelelő | unwahr’ # (↑); 3 1520 ’nem eredeti; nem valódi | unecht; falsch’ # (GyöngyGl. 313.); 4 1789/ ? ’huncutkodó | schelmisch’ # (NSz.), 1830 ’ua.’ (NSz.); 5 1837/ ’a megszabott zenei dallamtól v. hangnemtől eltérő | falsch 〈in der Musik, im Singen〉’ # (NSz.); 6 1864 ’váratlanul támadó, harapó, rúgó 〈állat〉 | bös, bissig, ausschlagend 〈Tier〉’ (NSz.) Sz: hamisság 1372 u./ (↑) | hamisít 1495 e. hamiſoytaʒ ’hamisnak mond, tart; megcáfol | für falsch halten; widerlegen’ (GuaryK. 30); 1520 ’félrevezető szándékkal utánoz | fälschen’ (GyöngyGl. 313.) | hamiskás 1795 hamiskás (NSz.)
Vitatott eredetű. | 1 Fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A szótő a →hámoz szócsaládjáéval függhet össze. A végződés -s deverbális névszóképző; vö. lakos (→lak¹), tilos (→tilt) stb. Az eredeti jelentése ’más látszatot kelt’ lehetett; hasonló jelentésváltozáshoz vö. színlel (→szín²). 2 Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kés. kfn.) hamisch, homsch ’alattomos, álnok’, (baj.-osztr.) hámisch ’alattomos, kárörvendő’, – ném. hämisch ’ua.’ [< ném. (kfn.) hem ’károkozó szándékú, dacos’ < (kfn.) ham, hame ’lepel, ruha’]. ≋ Megfelelői: cseh (ócseh) hamišny, hemišny ’csaló, alattomos’. ▣ ⌂ Mindkét magyarázatnak súlyos nehézségei vannak. Belső fejleményként való magyarázata jelentéstani okokból valószínűtlen. A németből való származtatás a magyar szó korai megjelenése, valamint német hangtörténeti okok miatt kronológiai tekintetben kérdéses. ⌂⇒ A magyarból: szlk. hamišny ’hamis, nem igazi’; rom. hamiș ’ravasz; képmutató, rosszindulatú’.
☞ MNyTK. 81: 14; TESz.; Benkő: ÁrpSzöv. 103; Hadrovics: UElSk. 254; EWUng.→ hámoz