hajrá A: 1829 hajrá! (Pák: Vadászattudomány 2: 180); 1832 hajrával (NSz.) J: ‹fn› 1 1832 ’〈a hajrá kiáltás, ill. az így kifejezett buzdítás〉 | 〈Ruf bzw. Ermunterung〉’ # (↑); 2 1864 ’hajsza, üldözés | Hetze, Hetzjagd’ (NSz.); 3 1931 ’végső versenyszakasz, finis | letzter Schliff; Endspurt’ # (Nyr. 78: 418) | ‹isz› 1840 ’rajta | (drauf)los’ # (NSz.) Sz: hajráz(ik) 1851 hajrázza (NSz.)
Összetett szó. | ⌂ A →haj² indulatszó + →rá határozószó összetapadásából keletkezett szervetlen összetétellel. A szó eredetileg indulatszó volt; ennek főnevesüléséséhez vö. hajsza (→hajsz), →hejehuja, →hűhó. ∼ Idetartozik: huj, huj, hajrá ’‹éljenzés, ill. buzdítás kifejezésére szolgáló indulatszó›’ (1905: MNy. 63: 102).