hajhász ‹ige› A: 1652 hajhásztattam [?✐] [sz.] (MHH. 23: 103); 1791 hajházhatnák [sz.] (NSz.); 1960 hajhászik [□] (ÉrtSz.) J: ’(le)vadászik, üldöz, hajszol, kerget | jagen, nachjagen’ #

hajhász ‹fn› ∆ A: 1792 hajhászok (NSz.) J: 1 1792 ’hajtó | Treiber, Hetzer’ (↑); 2 1808 ’nyomozó(tiszt), tényfeltáró kutatást végző személy | Fahndungsbeamter, Rechercheur’ (Sándor I.: Toldalék); 3 1834 ’kereskedelmi ügynök | Makler, Sensal’ (Kunoss: Szóf.)

A szócsalád alapja, a hajhász ige származékszó. |  ⌂  A →haj² indulatszóból vagy esetleg a hajha (→haj²) összetett indulatszóból keletkezett gyakorító képzővel.

A hajhász névszó származékszó. |  ⌘  A hajhász névszó nyelvújítási alkotás az igéből az olyan igenévszók analógiájára, mint a halászik : halász (→hal²), vadászik : vadász (→vad) stb. A főnév ma leginkább az élvhajhász ’élvezeteket, gyönyöröket hajhászó ember’  (1867: NSz.) összetételben fordul elő, amelyben az 1. jelentés átvitt értelmű használata figyelhető meg.

☞ TESz.; EWUng.→ haj²